2016. április 17., vasárnap

Búcsú

Sziasztok! :) 

 Már majdnem 3 éve nem írtam ebbe a blogba. De észrevettem, hogy még mindig vannak látogatók. Amit őszintén nem értek. Így újra olvasva amit írtam csak nevetni tudok, össze van csapva, semmi értelme a történetnek. De azért nagyon szépen köszönöm a látogatásokat.
 
 Ma azért írok, hogy egy úgymond végleges lezárást írjak, mivel csak megírtam egy részt és többet nem jelentkeztem. Nem áll szándékomban folytatni a történetet, nem törlöm a blogot, de írni se fogok.
  
Ha érdekel, van egy személyes blogom, ahol úgyan nem írok nagyon sokat, de próbálkozom és igyekszem, szeretném fejleszteni, nyugodtan nézetek be, hagyjatok hozzászólásokat: 

 Köszönöm mindazoknak, akik olvasták, látogatták, hozzászóltak és támogatták a blogot :) 

Bye :)

Ps. Ahol megtalálhatok:
Twitter: @bogisworld
Ask.fm:  ask.fm/bogimali 
Instagram: @bogimali98 
Snapchat: bogimali

2013. szeptember 11., szerda

7.Fejezet: Home 'sweet' home

7. Fejezet: Home 'sweet' home


Áhh a régi barátok mindig felvidítanak, hogy mennyire hiányoztak nekem. Soha nem fogom megbánni, hogy hazajöttem, sajnos csak egy hónapot tudtam maradni (színház) de minden nap egy élvezett volt, igazából majdnem magam rángattam Emilit, Joet  és Laurát, de sajnos maradniuk kellett, viszont megígérték, hogy majd ők is ellátogatnak Londonba. Remélem ezt a közeljövőben tervezik.  Deborahval és Mattel szinte minden nap beszéltünk, nagyon hiányzok neki és persze ők is hiányoznak nekem, de sajnos ma dolgoznak, ezért nem tudtak elém jönni, ezért egyedül kellett hazagyalogolnom. Harryvel egyszer sem beszéltem, nem hívott, nem irt, egyszer próbáltam hívni, de nem vette fel, gondoltam nem zavarom. Ez fura, na mindegy, biztos nagyon elfoglalt.
Áhh végre az ismerős utca, azt hittem soha nem fogok hazaérni. Messziről láttam, hogy valakik ülnek a fiúk teraszán, azt hiszem Louis és Eleanor, hurrá. De ahogy egyre közeledtem észrevettem, hogy nem is ők azok, hanem Harry. Harry és egy lány. Biztos barátok. Igen, azt hittem. Megcsókolták egymást, majd a lány elköszönt Harrytől, annyira sietett, hogy véletlenül nekem jött. Én csak lesajnálóan ránéztem Harryre. 
Szóval ezért nem ért rá felhívni vagy felvenni a telefont, és még én akartam adni egy esélyt neki. Áhh nem hiszem el, hogy átbaszott. Meg kéne tanulnom, hogy ne legyek ilyen naiv és ne bízzak meg minden emberben, mert csak átbasznak.

Üres volt a ház, ezért rögtön felmentem a szobámba és kipakoltam a bőröndből. Na jó ez abból állt, hogy megfogtam a bőröndöt és kiöntöttem belőle mindent. Semmihez nem volt kedvem. Gondoltam felhívom Bent, de nem vette fel. Mi van senki sem képes felvenni azt a kibaszott telefont? Arrrgh. Egyszerűen nem volt mit csináljak, így inkább beültem az autómba és elmentem a színházba.
Hangokat hallottam, pedig még meg sem kezdődtek a próbák. Vagyis úgy hittem.

-Emma- vett észre Ben, majd mindenki rám nézett
-Hello.- köszöntem
-Emma de jó, hogy jössz.- üdvözölt az igazgató úr- Befáradnál az irodámban, beszélnünk kell.

Nem jót sejtek,  miről kéne beszélnünk. Nem csináltam semmi szabálysértést, tudták, hogy elutazom és azt mondták, hogy csak két hónap múlva kezdődnek a próbák.

-Kérlek ülj le!- húzta ki az egyik széket, majd ő leült velem szembe.
-Igen, miről lenne szó?- mosolyogtam, mert egyáltalán nem sejtettem, hogy mit fog mondani
-Tudod Emma észrevettük, hogy mostanában nagyon szét vagy csúszva és nem is teljesítettél úgy mint régen, ezért muszáj volt felvennünk a helyedre egy új színésznőt. Sajnálom.
-Akkor most ki vagyok rúgva?- hervadt le a mosolyom
-Igen, kérlek minél hamarabb pakolj ki az öltöződből, mármint a volt öltözőbe, mert Eleanor minél hamarabb be szeretne költözni.

Mondtam már, hogy nem bírom az Eleanorokat? Döbbenten és csalódottan bementem az öltözőbe és elkezdtem összepakolni. Hát lehet még ennél is rosszabb ez a nap? 
Akkor esett le még jobban az állam, mikor kiderült, hogy Eleanor az AZ Eleanor. 
Nagy büszkén bejött az öltözőbe, az arcán pedig nagy vigyor volt. Ez nem értem, hogy kerül ő ide?

-Ne nézz már ilyen bambán! Tudom, meglepő, hogy itt vagyok, de tudod, van aki mindent megkaphat és van aki semmit.- áhh meg tudtam volna fojtani, de olyan szarul éreztem magam, hogy még ahhoz sem volt kedvem. Egyszerűen figyelmen kívül hagytam amit mond, megunta majd kiment.

Kaptam pár dobozta a gondnoktól, majd nehezen, de kivittem őket az autóba (még jó hogy nem busszal jöttem) és bepakoltam őket a csomagtartóba. Áhh mennyi emlék. Könnyek szöktek a szemembe, nem hiszem el, hogy ez történik velem, életem egyik legrosszabb napja. Bocsánat, a legrosszabb nap az egész életemben.

-Emma!- Ben kiáltott utánam.- Emma állj már meg!
-Igen?- álltam meg az autó mellett
-Sajnálom.- ölelt meg
-Nem kell!
-Héé, én nem tehetek róla.
-Tudom, bocs de én most egyedül szeretnék lenni, úgyhogy megyek, majd beszélünk. Szia!
-Szia!

Beszálltam az autóban és rögtön hazafelé vettem az irányt. Most tényleg csak egyedül szeretnék lenni. A dobozokat letettem a napaliba, majd megkérdem  Matt-et, hogy segítsen felvinni őket a padlásra vagy valami olyasmi. A hűtőben még találtam egy doboz fagyit, leültem a tv elé és kerestem egy sírós, romantikus filmet, mivel az én lelkiállapotomnak már tényleg mindegy. Valami zajt hallottam, de nem figyeltem rá. Egy perc múlva már Matt és Deborah álltak a nappali ajtajában és furán néztek rám, majd Debi odafutott hozzám és szorosan megölelt, Matt a másik oldalamra ült és tőle is kaptam egy ölelést.

-Mi történt?- kérdezte Debi, mivel még mindig nem értették, hogy miért bőgök fagyievés közben
-Kirúgtak.
-Mi????- lepődtek meg mindketten
- Jól hallottátok, és nem fogjátok elhinni...

Majd mindent elmeséltem, hogy mi történt ma. Kérdezték, hogy mi volt otthon, de mivel szinte minden nap beszéltünk nem nagyon volt mit meséljek. Matt felvitte a dobozokat a padlásra, mi pedig Debivel beszélgettünk a szobámban. Mattnek megköszöntem, hogy segített, vagyis egyedül felvitte a dobozokat, tőle ez nagy dolog, mivel nála lustább embert nem ismerek. Egyből kifeküdt az ágyra. Csengettek. Mi egyből Mattre néztünk, hogy nincs-e kedve kinyitni az ajtót, persze, hogy nem volt kedve, ahogy nekem se, ezért Debi kellett lemenjen.  Mattel összenéztünk majd mindketten elterültünk az ágyamon.

-Em, téged keresnek.- kiáltott lentről Debi.

Áhh nem hiszem el, ki lehet az. Hát már csak ő hiányzott a napomból.

-Hello Louis!- köszöntöttem egy műmosollyal.
-Emma.- mosolygott vissza
-Öhm, én megyek.- sietett el Debi
-Ha Harry küldött, akkor mond meg neki, hogy nem érdekel. Ha pedig Eleanor miatt jöttél, legyen boldog én megvagyok és nem kell alázni.
-Nyugi már, miért hiszed rólam, hogy ennyire rossz vagyok?
-Khm, mert rossz vagy?-  egy kis hatásszünet után mindketten felnevettünk.

’Mert miért ne ’ alapon belementem és lementünk sétálni. Kellemesen csalódtam Louisban, bármiről beszélhettem vele és ő pedig meghallgatott, ezért úgy gondoltam, hogy most én is meghallgatom őt. Nyíltan beszélt, én pedig meglepődtem, azon amit mondott. Kiderült, hogy csupán azért van Eleanorral, hogy segítsen beindítani a karrierjét, mármint Louis Eleanornak, mivel Lou híres ezért sok befolyása van az emberek felett. Nem hiszem el, hogy ez igaz és én egész idő alatt, így bántam vele.

-Sajnálom.- mondtam őszintén

Szorosan magához húzzot és megölelt. A lepkék a gyomromban felébredtek, igen ők még mindig léteznek, főleg ha egy bizonyos személy közelében vagyok. Louis megsimította az arcom, majd megcsókolt, én pedig viszonoztam a csókját. Újra abban a bizonyos parkban voltunk, áhh azok az emlékek. Leültünk egy padra, vagyis arra a bizonyos padra.

-Miért nem jössz velünk Amerikába?- Louis törte meg a csendet
-Tessék?
-Újra turnéra megyünk, pár hónap. Miért nem jösz velünk?
-Most rúgtak ki, nem lenne miből menjek.
-Most hülyéskedsz, magánrepülőgéppel utaznánk semmiért sem kéne fizetned.
-Áhh nem tudom, nincs állásom és Debiéket sem szeretném itt hagyni.
-Ha nagyon szeretnéd magaddal hozhatod őket és biztos találnál valami elfoglaltságot.
-És Eleanor?
-Ő itt marad, hisz munkája van, csak néha lenne ott.
-A rajongóid mit gondolnának?
-Amit akarnak, engem nem zavar.- mosolygott
-Tudod mit! Átgondolom.

Egész éjszaka ezen gondolkoztam, nem tudom mit csináljak talán jó lenne egy kis változatosság, de több hónapig, Amerikába? Áhh nem tudom, de viszont holnap meg kell mondanom a választ. Debinek nagyon tetszett az ötlet és Mattnek sem volt ellenvetése.

Hát akkor úgy néz ki megyünk Amerikába...

2013. július 24., szerda

6. Fejezet: Kémia

Elfelejtettem, hogy most már új twitteremen tudtok elérni: @bogisworld

Kémia
veronica and harry lmao | via Tumblr

-Itt meg mi folyik?
-Semmi sem az aminek látszik!- hátráltam
-Igen?! Azt, hogy magyarázod, hogy ajkaitok... Tudod mit, inkább hagyjuk!- leintette majd elrohant
-Ben!- próbáltam meg utána menni, de már késő volt
-Hagyd! Nem érdemelt meg téged!- húzott szorosan magához Harry
-Eressz el, te tehetsz mindenről!- törtem ki és ütögetni kezdtem a mellkasát
-Te is tudod, hogy nem így van, mert ha nem akarod nem történik így, természetesen megértelek, dühös vagy, ordíts, jobb lesz ha kiadod magadból!
-UTÁLLAK!- mondtam sírva- Miért vagy ilyen kedves velem? Miért?
-Nagyon jól tudod miért...
-Harry, ezt már megbeszéltük! Tudod mit, inkább megyek, majd beszélünk!

Elvettem a táskám és elindultam. Első dolgom az volt, hogy felhívjam Bent, ki volt kapcsolva.  Nem tudtam, de nagyon el szerettem volna. Úgy érzem, hogy nagyon megbántottam. Miért rontok el mindent? Kész tehetség van ehhez

Utamat a színház felé vettem, valahogy úgy éreztem, hogy ott megtalálom Bent.  Az érzésem be is bizonyosodott, tényleg ott volt. Egyedül ült a színpadon. Magányos volt, akár egy elhagyott farkas. A szívem összeszorult, tudtam, hogy mindenért én vagyok a hibás.

-Leülhetek?- kérdeztem félénken
-Felőlem...

10 percen át csak ültünk és néztük az üres termet, mindketten gondolkoztunk. Szinte hallottuk egymás gondolatait. Ijesztő volt, szavak nélkül is megértettük egymást. Talán soha nem lett volna szabad elrontanunk a barátságunkat. Nem lett volna szabad ennek az egésznek megtörténnie.

-Ez így nem mehet tovább.- szólaltunk meg végül egyszerre
-Ben nagyon sajnálom.- mondtam teljesen őszintén
-Nem, nem csak a te hibád, egy kapcsolatban minden két emberen áll. Sajnálom...
-Mégis mit? Mindenről én tehetek! Ne légy most is kedves! Ez már túl nyálas!

Mindketten felnevetünk.

-Látod, kár volt tönkretenni a barátságunkat. Ben én imádlak, olyan vagy nekem mint egy nagy tesó, nagyon szeretlek, de csak barátilag!
-Értem... Hát akkor barátok?- állt fel majd mosolyogva nyujtotta a kezét
-Legjobb barátok!- mosolyogtam

Megöleltük egymást, de ez már csak egy egyszerű baráti ölelés volt. Mindketten sokkal jobban jártunk, Ben jobb lányt érdemel.

Elbúcsúztunk, majd mindketten a saját dolgunkra siettünk. Mármint nekem semmi dolgom nem volt. Vettem egy taxit és egyszerűen haza mentem. Otthon senkit sem találtam, valószínűleg dolgoztak mindketten. Felmentem, a kádba megengedtem a meleg vizet, szükségem van egy meleg, habos fürdőre. Betettem hangosra a kedvenc albumom majd bemásztam a kádba. Megpróbáltam mindenről és mindenkiről elfeledkezni. Fárasztó heteim voltak, vissza kéne zökkenni a régi kerékvágásba. Nem sokára úgyis vége lesz a szezonnak és végre szabad leszek, jó lenne hazalátogatni, már mindenki nagyon hiányzik. Elmélyültem gondolataimban...

*Harry szemszöge*

Látnom kell Emmát! Tudom, hogy ott történhetett volna valami, csak hát megjelent az a szerencsétlen barátja. Remélem otthon találom és nem dühös rám.
Már biztos, hogy 2 perce itt állok az ajtóban és kopogok, senki nem nyitja ki az ajtót. Gondoltam benyitok, hátha szerencsém van és nyitva van az ajtó. Szerencsém volt. Még jó, hogy ismerem a járatot egyenesen Emma szobája felé vettem az utamat.

*Emma szemszöge*

Valami zajt hallottam. Áh biztos csak képzelődöm. Mikor kiszálltam a kádból akkor vettem észre, hogy elfelejtettem behozni a kendőt. Mindegy, úgy sincs itthon senki. Tehát kénytelen voltam átmenni a fürdőszobából a szobámba meztelenül. A szobámban elég nagy meglepetés ért.

-Úristen Harry, mi a franc?! Hogy kerültél ide?

Azt se tudtam hirtelen mivel takarjam el meztelem testem, arcom már égett, olyan piros volt. Harry eltakarta a szemeit de közben leskelődött és láttam a szemtelen mosolyán, hogy élvezi a helyzetet.

-Bocsi, csak beszélni szerettem volna veled.
-Hát nem ez a legjobb pillanat arra, kérlek kifáradnál a szobámból míg, khm, felöltözöm.
-Jah, persze, de nem kell szégyenlősnek lenni.- a fenekemre csapott, majd végre kiment.

Gyorsan magamra kaptam egy csíkos felsőt, egy sötétkék farmer és egy sapkát, mert nem tudtam teljesen megszárítani a hajam, mivel Harry még mindig kint vár rám.

Untitled #712

-Gyere menjünk, le a konyhába.- mosolyogtam rá és elindultam előre

Hirtelen megragadta a kezem és közel húzott magához.

-Tudom, hogy te is vonzódsz hozzám. Még a vak is látja.- nézett mélyen a szemembe majd beleharapott az alsó ajkába

Úristen, nem tudok ellenállni neki. Hogy ne vonzódnék hozzá. Azok a göndör fürtjei, a gyönyörű szemei és az ajkai. Áhh túl sok. Egyre gyorsabban vettünk levegőt, ajkai teljesen közel voltak egymáshoz. Megcsókolt. Elérte amit, akart. Éreztem, hogy a keze a farmerem hátsó zsebében volt, szorosan magához húzott.

-Khm, bocsánat a zavarásért.   Be szeretnék menni a szobámba.    Arrébb állnátok?- hirtelen megjelent Debi, a megmentőm

Gyorsan elugrottam Harry mellől, majd a cipőmet kezdtem bámulni. Nagyon kínos volt. Debi bement a szobájába,majd ránéztem Harryre és egymásra mosolyogtunk. De nem, még mindig nem éreztem ugyanazt, amit Louis mosolyánál, nem voltak pillangók a gyomromban. Semmi szerelem, csak egyszerűen vonzódtam a göndör fiúhoz.

Lekísértem Harryt, majd megálltunk az ajtóban. Újra közeledni kezdett. Átpillantottam a szomszédba, láttam, hogy ott áll Louis. Nem akartam kihasználni Harryt, de féltékennyé akartam tenni Louist. Megcsókoltam Harryt, mindent megtettem azért, hogy szerelmesnek látszódjak, fél szememmel oldalra pillantottam, láttam Louis dühös arcát, sikerült.

-Kop, kop. Bejöhettek?- nyitottam be Deborah ajtaján.
-Gyere, gyere!- már láttam is a mosolyt az arcán.-Jól láttam, amit láttam?
-Jól, de nincs semmi.
-Hogy, hogy nincs semmi? Elég durván egymásra voltattok tappadva és ha nem jövök, biztos, hogy több is lett volna.
-De semmit sem érzek iránta.
-Jaj ne már, most komolyan inkább vagy Bennel, mint HARRYVEL?- emelte ki Harry nevét
-Szakítottam Bennel?
-Mi van?
-Ma szakítottunk, nem működött a kapcsolatunk.- hajtottam le a fejem
-Végre. Bocsi, biztos rossz most neked.- ölelt meg
-Semmi gond, túltettem magam rajta, barátok maradtunk.
-Ha nem Benért és nem is Harryért vagy annyira oda, akkor kiért?- hatásszünet- Áhh megvan. Úristen Emma, Louisnak barátnője van. Felejtsd el.
-Nem tudom elfelejteni, szeretem. Érted?!- belefúrtam a fejem a vállába, majd halkan zokogni kezdtem.
-Héé nyugi.- simogatta a fejem, megpróbált megnyugtatni.- Mi lenne, ha elmennénk vásárolni? Már olyan rég lógtunk együtt.
-Remek ötlet! Adj 30 percet és összeszedem magam!

Gyorsan megmostam az arcom, hogy egy kicsit felfrissüljek, majd egy egyszerű sminket vittem fel az arcomra. Felvettem a kedvenc csíkos nadrágom, imádom, egy szürke felsőt és az egyik kedvenc magassarkúm. Elég volt a stresszből és a szomorúságból, ideje, hogy egy kicsit jól érezem magam. Felkaptam a táskám és indulhatunk is.

Untitled #714

Mivel a pláza 15 percre volt tőlünk ezért gyalog mentünk és közben sokat tudtunk beszélgetni.

2 óra alatt bejártuk az egész plázát. Rengeteg új ruhát és cipőt vettünk, aminek nagyon örültem. Már majdnem otthon voltunk, a fiúék háza előtt voltunk, amikor Louis leszólított, aminek "nagyon örültem".

-Emma, bocsánat beszélhetnénk?
-Csak okosan!- szorította meg a kezem Debi- Hello Louis!- majd ’kedvesen’ egymásra mosolyogtam
-Mi van közted és Harry között?- förmedt rám
-Semmi közöd hozzá!- vigyorogtam
-Ne légy büszke magadra, semmit sem fogsz elérni ezzel!
-Miért gondolod azt, hogy bármit is el szeretnék érni vele? Ha neked lehet barátnőd, én miért nem flörtölhetnék másokkal? Majd még találkozunk, szia!

Muszáj volt otthagynom, mivel nem bírtam a szemébe nézni és láttam, hogy Eleanor közelített felénk, nem volt kedvem a nyávogását hallgatnom. Felmentem a szobámba, elpakoltam az új ruháim, majd végre tarthatunk egy jó filmes estét hármasban. Csakis Debi, Matt és én.

*Következő nap*

Úgy döntöttem, hogy pár napra hazautazom, hogy meglátogassam Mrs. és Mr. Ryant és a barátokat, már nagyon hiányoznak. Éppen az utolsó ruhákat pakoltam, amikor valaki kopogott.

-Bejöhettek? Harry vagyok.
-Gyere nyugodtan.
-Csak gondoltam szólok előre.- adott egy puszit az arcomra majd leült az ágy szélére- Debi mondta, hogy pakolsz. Merre mész?
-Haza.-mosolyogtam
-Mi van?- lepődött meg
-Nyugi, csak pár hétre, hiányoznak az ottaniak.
-És, mikor indulsz?
-Ma.
-Már ma?
-Igen és lassan indulnom kell, mivel egy óra múlva indul a buszom.
-Értem. Esetleg elvihetlek a buszmegállóba?
-20 percre van innen gyalog, de ha nagyon akarod, akkor oké. Csak várj, mig átöltözöm.
-Rendben. A kocsinál várlak.

Traveling

Miután felöltöztem, gyorsan elköszöntem a többiektől.

-Hiányozni fogsz.- pityergett Debi
-Csak pár hét.
-Akkor is!

Harry már az autónál várt. Betette a bőröndömet a csomagtartóba, majd udvarisan kinyitotta nekem az anyósülésnél lévő ajtót.


A pár perces utazás összességében csendben telt. Harry néha- néha rátette a kezét a combomra ilyenkor rácsaptam a kezére, de ő csak szemtelenül mosolygott. Imádom a szemtelen mosolyát. Mikor megérkeztünk a buszmegállóba kivette a bőröndöm a csomagtartóból és velem együtt várta a buszt. Páran minket figyeltek, hisz ne felejtsük el Harry eléggé ismert, sőt volt aki autogramot is kért és azt is megkérdezték, hogy együtt vagyunk-e de mi csak mosolyogtunk. Mikor megérkezett a busz, Harry szorosan magához húzott, megölelt, majd megcsókolt.

-Vigyáz magadra! Hiányozni fogsz!
-Te is nekem!


És tényleg hiányozni fog!

Sorry :(

Sziasztok :) Tudom nagyon rég nem volt rész és nagyon ritkán teszek fel részeket, de mostanában nem volt időm írni és ihletem sem volt. Hétfőn több mint 2 hétre elutazom ezért megint nem lesz új rész, de megpróbálok még a héten felrakni egy részt, nem ígérem, hogy jó lesz sőt hosszú sem, de mindent megpróbálok, ami tőlem telik :D Amúgy új design, köszönöm Niki :) Nézzetek be az ő blogjába is! http://justsayyouwantme.blogspot.ro/

2013. május 1., szerda

5.Fejezet: Új barátság vagy annál több?

Sziasztok! Tudom, hogy jó pár hónapja nem volt rész,  ezt csak azzal tudom magyarázni, hogy ha a lustaság fájna, akkor én már halott lennék :D Következő rész sem lesz egy ideig szerintem, mert jön a ballagás, vizsgák and stuff, so szerintem következő rész talán június végén, júliusban lesz, de lehet hamarabb, de nem ígérek semmit!

 5.Fejezet: Új barátság vagy annál több?

Large

Reggel kicsit idegesen ébredtem, mert sikerült elaludnom. Ez is csak én lehetek. Gyorsan összeszedtem magam, kimásztam az ágyból és ruhákat kerestem. Fogalmam se volt, hogy milyen ruhákat kéne vinnem, mivel Harry semmit nem mondott a fotózásról. Tettem félre tavaszi, nyári, elegáns, laza és még téli ruhákat is a biztonság kedvéért. Felvittem egy alap, natúr sminket, majd a sminkesek úgyis azt kennek rám, amit akarnak. Hajamat kivasalva engedtem, hogy a vállamra omoljon, felvettem egy fekete ujj nélküli felsőt, egy farmert, lábamra felhúztam egy fekete cipőt és felkaptam fekete bőrdzsekim.

http://ak1.polyvoreimg.com/cgi/img-set/cid/68161512/id/2XfBXVEfQgOfl8O8LJecjg/size/y.jpg

Leszaladtam a konyhába, hogy gyorsan bekapjak egy pár falatot, Debi és Matt már megelőztek.

-Hát te meg hova sietsz?- kérdezte Matt kíváncsian
-Nem mondtam? A fotózásra.- mondtam két harapás között
-És mikor érsz haza?- érdeklődött Debi
-Nem tudom, mivel utána próbára is kell mennem. Szerintem majd csak este.- indultam el- Na de sietek, sziasztok!
-Szia.- köszöntek már az ajtóból

Egy ismerős alakot láttam a másik oldalt, de próbáltam arra gondolni, hogy csak képzelődöm. Sajnos nem.

-Kicsim, hova sietsz?- kérdezte egy csók után Ben
-Ben. Hát te meg mit keresel itt?- ekkor megpillantottam Harryt, aki rám mosolygott és LOUISt, mindketten Hazza kocsija felé mentek. Most mit mondjak Bennek? És Louis meg miért jön velünk?
-Eléd jöttem, már rég voltunk kettesben.- nyomulni kezdett
-Sajnálom, de most nem érek rá.- nyomtam egy csókot az ajkára, majd ellöktem magamtól
-De hát...-tette szét a karját, de én ekkorára már a kocsiban ültem

Beültem a kocsiba előre, Harry mellé. Louis hátul ült. Még mindig nem értem miért van itt. Harry egy ideig nézett, majd megtörte a kínos csendet.

-Jól vagy?
-Persze, minden rendben.- nem semmi sincs rendben, de biztos, hogy nem fogok megtörni Louis előtt.- Ő mit keress itt?- kérdeztem Harrytől suttogva
-Ott akar lenni a fotózáson. Remélem nem gond.
-Nem dehogy.

Mi van? Ne ezt nem akarom. Mért csinálja ezt? Talán élvezi, hogy mindig szívat. Utálom! Utálom, mert szeretem és ezt teszi velem. Miatta pedig Bent mindig megbántom, tönkre teszi az életem. Ezt nem így terveztem. Mikor Londonba költöztem, új életet kezdtem, azt hittem, hogy minden jó lesz, de nem, neki muszáj volt befészkelnie magát az életemben és tönkre tenni azt. Egyszerűen nem tudom, mit érzek. Utálom, mert szeretem. Utálom, mert ezt tette velem. Ő is szeret. Barátnője van. Barátom van. Nem szeretem Bent. Még hogy az élet egyszerű Londonban, nem egyáltalán nem az.

-Nem gond, ha megállunk itt egy kicsit?- zavarta meg a gondolataim Harry
-Nem, dehogy.- ráztam meg a fejem
-Te nem jössz?- kérdezte Louis
-Inkább itt maradok.
-Hozzunk valamit?- érdeklődőt Harry
-Köszönöm nem.

A két fiú bement a kis kávézóba, ahol, ahogy hallottam a rajongók egy nagy sikítással köszöntötték őket. Sokáig bent lesznek. Elővettem a telefonom, hogy készítsek egy képet, majd tweeteltem.

Emma  Medwin                                                                                                                                                      http://24.media.tumblr.com/4144ec94e06a481ddc76458620b0c889/tumblr_mg03huSRci1rjujryo1_250.png
Nagy nap, már nagyon izgulok, főleg, hogy ő is itt van. xoxo

Egyedül ültem az autóban már egy ideje. Rápillantottam az órámra, már 30 perce bent voltak a kávézóban a fiúk. Sok minden volt a fejemben. Pár hét alatt teljesen megváltozott az életem. Van egy barátom, akit igazából nem szeretek, mert egy híres énekesbe vagyok szerelmes, aki véletlenül a szomszédomban lakik. Ő is szeret, neki is van a barátnője és élvezi, ha feldühít. Nem hiszem el, hogy ez velem történik. Ennél rosszabb már nem is lehet.

Vagy mégis. Itt jön Louis, egyedül... hol van Harry? Nagyon remélem, hogy nem szándékozik beülni a kocsiba, nm szeretnék kettesben lenni vele. De és tessék már nyílik is az ajtó. Hátranéztem és félénken rá mosolyogtam. Neki természetesen óriási vigyor volt a képén.

-Tessék ezt neked hoztam.- nyújtott át egy nagy pohár kávét
-Nem kértem semmit.
-Nem gond. Vedd csak el.- én csak meghúztam a vállam- Nyugi nem tettem bele semmilyen mérget, vagy hasonló, nem akarok ártani neked.
-Nem is gondoltam ilyesmire.- elvettem tőle a kávét
-Mi bajod van velem?- kérdezte, mintha nem történt volna köztünk semmi
-Most komolyan? Semmi...

Most mit mondjak neki? Nem mintha, ha nem tudná, hogy mi folyik köztünk. Ezt is direkt csinálja, direkt eljön a fotózásra, idegesíteni akar. Áh mikor jön már Harry, nm akarok kettesben maradni Louisval többé. Elegem van belőle. Na jó elég ebből a sajnáltatásból. Ott is jön Harry, végre.

-Hiányoztam?- vigyorgott Hazza, áh csak most veszem észre milyen cukik a gödröcskéi
-Indulhatnánk?- sietettem
-Minden oké?- furán nézett
-Természetesen.- felelte Louis

Az út további része csendben telt. A stúdió a város másik részén volt, elég messze a házunktól. Harry bevezetett az öltözőmben, nagyon otthonos hely volt, tetszett. Azt mondta, hogy készítsek elő három ruhát és majd jönnek sminkesek meg a fodrász és mindent elmesél a fotózásról. Azt tettem, amit a kis göndör szakértő kért tőlem. A három kedvenc összeállításom vettem elő, majd bejött egy aranyos, kedves barna hajú lány, aki elkészítette a sminkem. Egy natúr sminket kaptam, ami nagyon tetszett, hozzám illett. Hajamat begöndörítette, gyönyörű göndör tincseim lettek. Felvettem az első szettem. Nagyon tetszett, ahogy kinéztem, ritkán mondok ilyet, egyszerűen nincs önbizalmam, de most volt. Vagyis addig volt, míg meg nem láttam a stúdiót és Louist, akinek egy bazi nagy vigyor volt a képén. Végigmért tetőtől talpig, tetszett neki, amit látott, zavarba hozott, nem szoktam meg, hogy egy fiúnak tetszek. Soha sem voltam népszerű a fiúk körében. Harry egy fehér fal elé vezetett. Mindenhonnan fény világított meg. Szokatlan volt állni, még soha nem csináltam ilyet. Harry kezébe vette a gépet és jelzett, hogy most már neki kezdhetünk. Én csak ott álltam, fogalmam sem volt, mint csináljak, láttam Louis önelégült mosolyát, zavarban volt.

-Gyerünk, mosolyogj, menni fog!- utasított Harry

Valami mosoly szerűséget erőltettem az arcomra. Elég idétlenül nézhettem ki. Próbáltam felszabadulni, ellazulni. Nem ment, láttam Louisn, hogy élvezi, ahogyan szerencsétlenkedem. Láttam, hogy Harry zavarban van, biztos nem erre számított. Elegem lett, befutottam az öltözőbe, becsaptam az ajtót, leültem a székre, a könnyeim pedig eleredtek.

-Kop, kop. Bejöhetek?- hallottam egy rekedt hangot.
-Igen.

Harry mellém tett egy másik széket, ráült. Csillogó zöld szemeivel rám nézett, tudta, hogy nincs miden rendben, arra várt, hogy mondjak valamit. Pár percig csak csendben ültünk, nem tudtam mit mondani. Nem bírta tovább nézni, ahogy ott szipogok, magához húzott és megölelt. Ölelése meleg volt, szorosan ölelt. Jól jött már egy ilyen baráti ölelés. Felemelte a fejem, letörölte a könnyeim majd mélyen a szemembe nézett.

-Na és most mesélj, mi bántja kicsi szíved.- sikerült megmosolyogtatnia
-Harry...- néztem rá mosolyogva- nem szeretnék Róla beszélni.
-De nem tarthatod magadban örökké! Ez nem megoldás!
-De...
-Semmi de!!!

Rávett, mindent elmeséltem, ami bántotta 'kicsi szívem'. Először azt mondta, hogy beszél Louis, de persze ezt rögtön megtiltottam, hisz nem szeretnék még nagyon feszültséget köztem és Louis között, már túl sok lenne. Annyit beszéltünk, hogy észre sem vettük, hogy már egy teljes órája az öltözőben ülünk, ha nem jönnek szólni, akkor talán egész estig itt beszélgetünk volna. Hihetetlen mire képes ez a fiú, hála neki, végre szereztem egy kis önbizalmat.

-Menni fog?- kérdezte komoly tekintettel
-Igen... Várj csak, csinálnánk egy közös képet, csak úgy, egy emléknek? Hm?- kérdeztem félve
-Persze.- válaszolta mosolyogva

Elővettem telefonom, majd egy kattintással kész is volt a kép. Gyorsan még feltöltöttem twittere a képet (remélem a rajongók nem fognak megölni).

Emma Medwin
@Harry_Styles legjobb barátok? :)
http://25.media.tumblr.com/tumblr_mda9qekTwH1ruqxtro1_1280.jpg

*2 nappal később*

Épp Harry stúdiója felé tartok, már nagyon izgulok, ma fogom először látni a képeket. A fotózás vélgül nagyon jól sikerült, felszabadultam, nagyon jól éreztem magam. Louis terve nem sikerült, ezért a végén már megunta és inkább elment. Hülyén fog hangzani, de élveztem a tekintetét, és hiányzott miután elment. Na jó ez tényleg hülyén hangzott. Bennel 2 napja nem beszéltem, kivéve próba közben, amikor a szerep miatt muszáj volt hozzá szólnom. Mégsem volt olyan jó ötlet vele összejönni, nem érzem erősnek a szerelmem iránta, talán soha sem szeretem igazán. Lassan megérkeztem a stúdióhoz, Harry már az ajtóban várt egy nagy mosollyal az arcán. Egyre jobban izgultam.

-Te már láttad a képeket?- kérdeztem kíváncsian mikor oda értem mellé
-Neked is szia!- ölelt meg- Amúgy meg még nem.
-Jah öhm szia.
-Izgulsz?
-Szerinted?
-Nyugi, a képek tökéletesek lettek!- mosolygott

A képek az asztalon voltak kinyomtatva egy borítékban. Harry elvette őket és még direkt húzta az időt, míg végre kinyitottam és sorba letette a képeket az asztalra. Áh el se hiszem, hogy én vagyok rajtuk, nagyon jók lettek, soha nem készültek ilyen jó képek rólam. Teljesen elégedett voltam.

-Megmondtam. Tökéletesek, gyönyörű vagy.- mondta egy édes mosollyal az arcán
-Köszönöm.



Ajkaink egyre közelebb voltak egymáshoz. Harry meg akart csókolni, én nem akartam...
Az ajtón hirtelen BEN lépett be...

2013. január 12., szombat

Hello :)

Sziasztok :) Nem ez MÉG nem új rész. Azért írok most, mert szeretnék valamit megkérni tőletek. Szóval fogalmam sincs, hogy ki olvassa a blogot és szeretném tudni, hogy megéri-e írnom a történetet.
Szóval csak annyiról lenne szó, hogy ha olvasod és érdekel a blogom, akkor arra kérnélek, hogy vagy itt kommentbe vagy twitteren ( https://twitter.com/BogiMali ) vagy esetleg facebook-on üzenetben ( https://www.facebook.com/bogi.mali ) leírnátok, hogy mi a véleményetek a blogról. Szeretném tudni, hogy kik az olvasóim és, hogy jól csinálom-e azt amit csinálok. :)
Az új részt már elkezdtem írni, de még nem tudom, hogy mikor fejezem be, mivel egész szünetben nem nagyon csináltam semmi házit ezért holnap fogom megcsinálni mindet, szóval remélhetőleg, majd olyan kedden, vagy esetleg következő hétvégén lesz új rész :)

Ha már létrehoztam ezt a bejegyzést, ne feledjük el, hogy ma van, ami Bradford bad boy-unk szülinapja. Nagyon- nagyon boldog szülinapot neki :) El se hiszem, hogy már 20 éves, they are growing too fast :)